Anatómia
- a medenceöv csontjai és ízületei -
Tartalomjegyzék
A medenceöv csontjai és ízületei
A medenceöv – cingulum pelvicum
I. A medence (pelvis) csontjai:
- a két medencecsont (os coxae), amely három csont összecsontosodásából alakul ki
- a gerinc alsó (keresztcsonti és farki) szakaszának ugyancsak összeolvadt két csontjából, a keresztcsontból (sacrum)és a farkcsontból (os coccygis)
Medencecsont (os coxae)
Erős, lapos, páros csont, amely 3 részből (csípőcsont, ülőcsont, szeméremcsont) épül fel.
A medencecsont három alkotórésze külön-külön fejlődik ki, általában a 16-18. életévben csontosodik össze.
1, Csípőcsont (os ilium)
A medencecsont felső részét adó csont. Két fő része van, a kiszélesedett felső csípőlapát (ala ossis ilii) és a keskenyebb alsó test (corpus ossis ili).
a, Corpus ossis ilii:
A csípőcsont teste a medencecsont ízületi árkának, a csípőízületi ároknak (acetabulum) alkotásában vesz részt, annak felső egyharmadát adja.
b, Ala ossis ilii:
A csípőlapát felső széle egy csonttaraj (crista iliaca) amelyen 3 ajakszerű vonal látható, amelyek a hasizmok tapadási helyei. (labium externum, linea intermedia, labium internum)
A csípőtaréj elöl és hátul két-két, egymástól kis bevágással elkülönül, csípőtövisekben (spina iliaca) végződik.
Elöl találjuk az elülső felső ill. az elülső alsó csípőtövist (spina iliaca anterior superior et inferior), a hátul lévő tövisek neve hátulsó felső és hátulsó alsó csípőtövis (spina iliaca posterior et inferior)
A hátulsó alsó csípőtövis alatt nagy ívben folytatódik a csípőcsont a medence második alkotórészére, az ülőcsontra. Ez az ív a nagy ülőcsonti bevágás (incisura ischiadica major)
A csípőlapáton megkülönböztetünk külső fartáji és belső medencei felszínt (facies glutealis et pelvina).
a, A külső felszínen három érdes vonalat láthatunk, a farizom elülső, hátulsó és alsó vonalát (linea glutea anterior, posterior, inferior), amelyek között a farizmok erednek.
b, A belső felszíne 2 részre különül el. Az elülső egyharmada sima, kivájt felszín, a csípőárok (fossa iliaca), a hátsó egyharmad része az egyenetlen keresztcsonti felszín (facies sacropelvica), amely további két részből épül fel. Felül találjuk a csípőcsonti érdességet (tuberositas iliaca), alul pedig a dudoros, rostos porccal bevont fül alakú ízület (facies auricularis).
A medencecsont belső felszínén a csípőlapát és a csípőcsont teste között halad az ívelt vonal (linea arcuata), amely egyben a kis- és nagymedencét is elválasztja egymástól.
2, Ülőcsont (os ischii)
A csontot a test (corpus) és ága (ramus) építi fel.
a, Corpus ossis ischii
Az ülőcsont teste a csípőízületi árok hátsó, alsó harmadát alkotja.
b, Ramus ossis ischii
Az ülőcsont ága a testből lefelé szélesen indul, ívben lefelé, majd előrefelé, a szeméremcsont irányába hajlik. A test és az ág találkozásánál láthatjuk az ülőtövist (spina ischiadica). Ez a tövis a már említett nagy ülőcsonti bevágás alsó határa.
A tövis alatt egy kisebb bevágás van, a kis ülőcsonti bevágás (incisura ischiadica minor), amelynek alsó határa egy jól tapintható, erős dudor, az ülőgumó (tuber ischiadicum). Az ülőgumó az ülőcsonti ág felső és alsó részének találkozásánál látható.
A ramus két részét szokták felső és alsó ágnak is nevezni (ramus superior et inferior ossis ischii).
Az ülőcsont ága az „elfedett nyílás” (foramen obturatum) alkotásában vesz részt.
3,Szeméremcsont (os pubis)
A medence elülső részét alkotó csonton szintén egy testet, valamint két, egy felső és egy alsó ágat különböztetünk meg.
a, Corpus ossis pubis
A szeméremcsont teste a csípőízületi árok elülső egyharmadát képezi. Szélesen kezdődik, majd megkeskenyedve folytatódik a felső ágban. A csípőcsont és a szeméremcsont testének találkozási helyén domborodik ki az enyhe csípő-szeméremcsonti kiemelkedés (eminentia iliopubica).
b, Ramus superior ossis pubis
A csont felső ága az ívelt vonal (linea arcuata) folytatásaként előrefelé a kismedence felső határát képezte.
az ág a felső szélén a szeméremfésűnek nevezett éles taréj (pecten ossis pubis) húzódik, amely a fésűizom eredési helye.
A felső ágon, annak belső végénél a kis szeméremcsonti gumócska (tuberculum pubicum) emelkedik ki.
c, Ramus inferior ossis pubis
Az alsó ág külső vége az ülőcsont alsó ágával kapcsolódik (gyermekkorban porcosa, felnőtt korban csontosan), köztük éles határ nincs.
A szeméremcsont két ágának találkozási helyén, főleg az alsó ágon egy ovális, enyhén érdes felszín (facies symphysialis) foglal helyet, ez a kétoldali szeméremcsont összeköttetési helye (symphysis pubica).
Az ülőcsont és a szeméremcsont ágai egy kerek nyílást, az „elfedett nyílást” (foramen obturatum) veszi körül. A medencének ezt a nyílását kötőszövetes lemez tölti ki (innen az elnevezése „elfedett”), amelynek külső és belső felszínéről izmok erednek.
A csípőízület árka:
A medencecsont külső felszínén látható a csípőízület árka (acetabulum). A medencecsontot alkotó három csont teste itt csontosodik össze Y alakban.
A csípőízület árkát csak a szélén borítja egy félhold alakú porcszegély (facies lunata).
A porcszegély két vége között egy porcmentes bevágás (incisura acetabuli) keletkezik, amelyet egy haránt szalag hidal át. Folytatásában, az acetabulum közepén ugyancsak porcmentes kerek terület, a vápa árka (fossa acetabuli) található, amely a combfej szalagjának (lig. capitis femoris) eredési helye.
Keresztcsont (os sacrum)
A keresztcsont az öt keresztcsonti csigolya (vertebrae sacrales) összecsontosodásából jön létrejött, kissé görbült, ásó alakú alakra emlékeztető csont.
Felső, szélesebb részét alapnak (basis ossis sacri), alsó, keskenyebb részét csúcsnak (apex ossis sacri) nevezzük. A csonton vastag oldalrészeket (partes laterales) is találunk.
A keresztcsontnak két felszíne van. az elülső felszíne homorú,a medence hátsó falát alkotja. A domború, érdes, hátulsó felszínén szalagok, izmok tapadnak.
A csont alapján (basis ossis sacri) ovális felszínt láthatunk, ide kapcsolódik az utolsó ágyékcsigolya teste egy porckorong segítségével. A keresztcsont alapjának eleje, az utolsó ágyékcsigolya testének elülső felszínével (a köztük lévő porckoronggal) együtt a medence belsejébe bedomborodik, létrehozva a csontos medencegyűrű kiemelkedését, a medencefokot (promontorium), amelynek a szülészetben nagy jelentősége van.
A keresztcsont medencei felszínén (facies pelvina) a csigolyatestek összecsontosodásának megfelelően négy haránt lécet (lineae transversae) találunk. A lécek végén négy-négy lyuk, az elülső keresztcsonti lyukak (foramina sacralia pelvina) találhatók, amelyek összeköttetésben vannak a keresztcsontban végighúzódó keresztcsonti csatornával (canalis sacralis).
A keresztcsont hátsó felszínén (facies dorsalis), az alapon levő ovális felszín mögött kétoldalt ízületi nyúlványok (processus articularis superior) emelkednek felfelé az V. ágyékcsigolyához. A nyúlványok ízületi felszínei hátra, kissé befelé tekintenek. Az ízületi nyúlványok között látható a keresztcsonti csatorna bemeneti nyílása (apertura canalis sacri).
A háti felszínen halad középen az összecsontosodott tövisnyúlványnak megfelelő középső keresztcsonttaraj (crista sacralis mediana). Az ízületi nyúlványok maradványa a közbülső keresztcsont éle (crista sacralis intermedia), amely két nyúlványban a keresztcsont szarvaiban (cornu sacrale) végződik.
A keresztcsonti szarvak fogják közre a keresztcsonti csatorna alsó nyílását (hiatus sacralis).
A középső keresztcsonttarajtól jobbra és balra az elülső keresztcsonti lyukakkal pontosan szemben fekvő, hátulsó keresztcsonti lyukakat (foramina sacralia dorsalia) találjuk.
A keresztcsonti csigolyák harántnyúlványaiból alakul ki a háti felszínen látható harmadik csonttaraj, az oldalsó keresztcsonttaraj (crista sacralis lateralis).
A keresztcsont oldalsó részei (partes laterales) bordacsökevények összeolvadásából keletkeztek. Rajtuk fül alakú ízületi felszínt (facies auricularis) és egy nagy kiterjedésű, szalagok tapadására alkalmas érdességet, a keresztcsonti dudort (tuberositas sacralis) láthatjuk. A nem i különbségek az összes csontok közül a keresztcsonton a legkifejezettebbek. A férfi keresztcsontja keskenyebb, hosszabb, a nőé rövidebb, szélesebb.
Farokcsont (os coccygis)
A farokcsont 3-6 csökevényes csigolyából (vertebrae coccygeae) áll.
A csonton csak nyomokban ismerhetők fel az eredeti csigolyarészek. Fokozatosan kisebbednek, az utolsó három rendszerint összecsontosodik.
Egy felső ízületi felszínt (facies articularis superior), valamint két kis szarvacskát (cornu coccygeum) láthatunk rajtuk.
II. A medence csontjainak összekapcsolódásai:
A medencecsontok egymással és a keresztcsonttal kapcsolódnak.
1, A szeméremcsontok összeköttetése (symphysis pubica)
Ez a kapcsolódási forma tulajdonképpen átmenet a folytonos (porcos formája=synchondrosis) és a megszakított (ízületi) kapcsolódási formák között. Rugalmas, egyben erős összeköttetés.
A szeméremcsontok ízületi felszínei (facies symphisealis) vesznek benne részt, porclemez (discus interpubicus) ékelődik közéjük.
A porclemez közepén keskeny rés van (cavitas symphysealis), ezért ez egy tökéletlen ízületnek, ún. félízületnek (hemidiarthrosis) tekinthető.
A szeméremcsontokat két szalag köti össze:
a, Felül a felső szeméremtáji szalag (lig. pubicum superius) húzódik.
b, Alul, a két szeméremcsont közötti szögletben találjuk az ívelt szeméremtáji szalagot (lig. arcuatum pubis).
A szeméremcsontok kapcsolódásának rugalmassága folytán szüléskor a két csont egymástól kis mértékben, rugalmasan eltávolodhat és járáskor a medence két oldala képes forogni egymáshoz képest.
2, A keresztcsont-csípőcsont ízület vagy medenceízület (art. sacroiliacalis)
Ebben az ízületben a keresztcsont oldalsó része (pars lateralis) és a csípőcsont keresztcsonti felszíne (facies sacropelvica) ízesül egymással.
Ízületi felszínek: A két csonton egyaránt oldalt található, fül alakú ízületi felszínek (facies auricularis ossis ilii et sacri) képezik a kapcsolódó felszíneket. Rajtuk egymásba illő dudorok és bemélyedések váltakoznak.
Az ízületi felszíneket rostos porc borítja.
Az ízület tokja szoros.
Elöl és hátul ízületi szalagok erősítik.
Az erősítő szalagok kétfélék: az ízület ún. saját szalagjai és a segítő szalagok.
1. Az ízület saját szalagjai
a, Az elülső keresztcsont-csípőcsonti szalagok (ligamenta sacroiliaca ventralia) a két csontot áthidaló csonthártya és az ízületi tok megerősödései.
b, A csontközi keresztcsont-csípőcsonti szalagok (ligamenta sacroiliaca interossea) a keresztcsont és a csípőcsont érdességét kötik össze az ízületi tokon kívül, hátul.
c, A hátulsó keresztcsont-csípőcsonti szalagok (ligamenta sacroiliaca dorsalia) több rétegben húzódnak a keresztcsontról a csípőcsontra. Betakarják a csontközötti szalagokat.
2. Az ízületet erősítő, segítő szalagok
Ezek a szalagok tulajdonképpen a medence ún. saját szalagjai. A medenceízület erősítésén kívül fontos szerepük van a medence statikájában és a medence oldalfalát is kiegészítik.
a, A csípőcsont-ágyéki szalag (lig. iliolumbale) a két utolsó ágyékcsigolya harántnyúlványáról húzódik a csípőtaraj hátsó részéhez.
b, A keresztcsont-ülőtövisi szalag (lig. sacrospinale) az ülőtövisről kiindulva a keresztcsontra és a farokcsontra húzódik.
c, A keresztcsont-ülőgumói szalag (lig. sacrotuberale) a keresztcsont felső részéről, valamint a hátulsó csípőtövisekről legyező alakban eredve az ülőgumókra húzódik, lefutása közben keresztezve az előző szalagot.
d, Az „elfedett nyílás” lemeze (membrana obturatoria) egy kis lyuk kivételével a foramen obturatumot zárja le.
Az art. sacroiliacalis feszes ízület (amphiarthrosis), benne mozgások csak kismértékben jöhetnek létre.
III. A medence (pelvis)
Az alsó végtag övcsontjai: a két medencecsont,a keresztcsont és a hozzá csatlakozó farokcsont ízületek útján kapcsolódva egy tölcsér alakú csontos gyűrűt hoznak létre, amelyet medencének nevezünk.
A csontok által közrefogott üreg a medence ürege (cavum pelvis), amelyet egy határvonal (linea terminalis) két részre oszt.
A határvonal a medencegyűrű kiemelkedésén, a medencefokon (promontorium) kezdődik, oldalsó részein áthúzódva a medencecsont ívelt vonalában (linea arcuata), ill.a szeméremfésűben (pecten ossis pubis) folytatódik.
A medenceüreg felső, tágabb része a nagymedence (pelvis major), alsó, szűkebb, kisebb része a kismedence (pelvis minor).
A pelvis major ürege a hasüreg alsó részét alkotja, ezért ha a medencéről beszélünk, általában csak a kismedencét értjük alatta.
A pelvis minor nagysága nőknél igen nagy jelentőségű, mert szüléskor a magzat a kismedence üregén keresztül hagyja el az anya testét.
A medence bemenete (apertura pelvis superior) a határvonal és a medencefok által határolt sík. Ez a sík álló embernél általában a vízszintes síkkal kb. 60-65 fokos szöget zár be(medencedőlés, inclinatio pelvis).
A kismedence ürege hajlított cső alakú. A cső elülső homorú falát a szeméremcsontok kapcsolódásának hátsó felszíne, oldalsó falait a medencecsonton kívül a lig. sacrospinale, a lig. sacrotuberale, valamint a belső csípőizmok is alkotják. A „cső” hátsó, domború fala a keresztcsont medencei felszíne.
Az alsó kimeneti nyílást (apertura pelvis inferior) a szeméremcsontok kapcsolódásának alsószöglete,a szemérem és ülőcsontok szárai, az ülőgumók, a keresztcsont-ülőgumói szalagok képezik. A farokcsont a nyílásba beemelkedik. A kismedence kimenetét a medencefenék izmai és kötőszövetes elemei zárják el.
A medence alakjának és méretének jellemzésére az ún. külső és belső medenceátmérőket használunk. A külső átmérők élő embereken is jól mérhetők (a két SIAS közötti távolság), nagyságából a belső valódi átmérőkre következtethetünk.
A csontváz legkifejezettebb nemi különbségeit is a medencén láthatjuk.
a, A férfi medence csontjai erősebbek, a csípőlapátok meredekebben állnak. A medence bemeneti síkja kb. 60 fokos dőlésű. A promontorium erősen a medence üregébe domborodik, ezért a medencebemenet kártyaszív alakú. A for. obturatum ovális alakú. A két szeméremcsont ágai között lévő szög kb. 75 fokos, ez az ún. szeméremszöglet (angulus subpubicus)
b, A női medence csontjai vékonyabbak. A csípőlapátok laposak és szétállnak. Ezért a női medence szélesebb és alacsonyabb, ürege tágasabb. A medence bemenete ovális. A promontórium kevésbé domborodik a medence üregébe. A medencebemenet erősebben dől előre, a for. obturatum háromszög alakú. A szeméremcsontok által bezárt szög lekerekített, kb. 90 fokos, ezért a neve szeméremív (arcus pubis). Az ülőgumók között nagyobb a távolság, mint a férfiaknál. A medenceüreg kimenete tágabb, a farokcsont a terhességre alkalmas életkorban még nem csontosodik össze a keresztcsonttal.
A medence mechanikai és statikai jelentősége
A medence egyik feladata a törzs súlyának hordozása. A test felső részének súlyát a mozgékony gerinc csigolyái viselik.
A csigolyákról a súly áttevődik a keresztcsontra. A keresztcsont a ránehezedő súlyt továbbítja oldalra, a két medencecsontra. A két medencecsontról a súlya a két csípőízületen keresztül az alsó végtagokra helyeződik át.
A törzs súlya álló és ülő helyzetben más-más erőhatást idéz elő.
Az emberi medencebemenet álló helyzetben a vízszintes síkkal kb. 60-65 fokos szöget zár be. Ez a medencedőlés azt eredményezi, hogy álló emberben az elülső felső csípőtövis és a szeméremcsont legkiugróbb pontja, a szeméremcsonti gumócska (tuberculum pubicum) azonos frontalis síkba esik.
Álló helyzetben tehát a medence egyszerű boltozatnak tekinthető, melynek pillérei a csípőcsontok, záróköve a keresztcsont.
Minthogy a medence elemei nem mereven, hanem rugalmasan kapcsolódnak egymáshoz, a szalagok összehúzó hatása folytán a keresztcsont a ránehezedő súly következtében sem süllyed a medence üregébe. A feszes keresztcsont-csípőcsonti szalagok annál jobban szorítják a két csípőcsont közé a keresztcsontot, minél nagyobb súly nehezedik rá. Álló helyzetben a törzs súlyának nyomó hatása ( a keresztcsont ferde állása miatt) nem a csont hossztengelyének irányába érvényesül, ezért a csont alapját a medence irányába igyekszik bebuktatni. A keresztcsont és a farokcsont azonban a szalagok által olyan szorosan kötődik az ülőtövishez és az ülőgumóhoz, hogy ez az előrebukás nem következik be.
Ülőhelyzetben a medence dőlése majdnem megszűnik. A keresztcsont helyzete közel függőleges síkba, a medencebemenet közel vízszintes síkba kerül. A testsúly ilyenkor a medencecsontokról nem a combcsontra tevődik, hanem az ülőgumók közvetítésével kerül az alátámasztási felszínre, vagyis a medence az ülőgumókra támaszkodik. A szeméremcsontok kapcsolódásában ilyenkor feszülés van. Ez az oka, hogy a szeméremcsont sérülései ülve fájdalmasabbak, mint állva.